Megtörtént esetet hozok, a neveket természetesen cseréltem, a pontos helyszínt pedig szintén a felismerhetetlenség miatt nem írom le.
A helyszín egy kis falu, egy népszerű üdülősor, ahol egymást érik a kiadó kis házak A telkek végében A folyó, az udvarokon medence, ugrálóvár, csocsó, asztalitenisz, vizibicikli, SUP és minden is, ami kellhet egy igazi nyaraláshoz. Családok, párok, baráti társaságok, horgászok, vegyesen vagyunk egymás mellett, a magas sövény és kerítés ügyel ara, hogy ne lássuk egymást, de a hangok persze átszűrődnek. Ahány család annyi minta, mégis van néhány Darwin-díjas eset, amely már engem sem hagyott pihenni.
🦈 Jönnek a cápák – vagyis hogyan ijeszd halálra a gyerekedet nyaralás közben
A történet főszereplője egy apa és 3-4 év körüli kisfia. Megérkezésük után nem sokkal rögtön a stégre mennek, ahol a gyermek hatalmas örömmel állapítja meg: „Apa, apa, nagy víz”. „Ebben a folyóban vérszomjas cápák is úszkálnak ám” – mondja az apa. Egy óra múlva apa vidáman fejest ugrik a vízbe, mire a kisfiú keserves sírásban tör ki, amit senki nem értett, meg is állapították: ez a gyerek állandóan bőg.
Ugyanez a forgatókönyv ismétlődik az állatparkba indulva, csak ott a farkas a vérszomjas főszereplő, aki mindenkit is széttép. A történet vége ugyanaz: a gyerek nem akar menni. Ezt a reakciót sem érti a család, hiszen már megint bőg.
👶 Mi történik ilyenkor valójában egy gyerek fejében?
A coachingban gyakran dolgozunk azzal, hogyan alakult ki az emberi bizalom, és hogyan sérülhetett meg – még akkor is, ha szülőként „csak viccnek” szántunk valamit.
Egy 3-4 éves gyerek még nem tud különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Számára a szülő szava: igazság. Azt hiszi, amit apa vagy anya mond, az úgy is van, hiszen tőlük tanulja meg, mi biztonságos és mi veszélyes. Ha azt hallja, „cápák vannak a folyóban”, akkor nem azt érti, hogy vicceltél, hanem hogy valami, ami elsőre jónak tűnt, valójában veszélyes. És, ha apa beleugrik a cápákkal teli vízbe, akkor baj történhet.
Ez a pillanat megingatja a bizalmat. És a bizalom az a láthatatlan híd, amin a gyerek mer majd átkelni az élet új helyzeteiben.
🧠 Mi történik később, felnőttként?
Egy-egy ilyen „vicces” helyzetnek felnőttként is lehetnek lenyomatai – különösen, ha a családi mintában gyakran használtak félelmet, manipulációt.
Néhány tipikus minta, amit ilyen alapokról hozhatunk:
- Bizalomproblémák („Előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy nem mondanak igazat.”)
- Félelem az ismeretlentől – vagy akár indokolatlan szorongás új helyzetekben
- Erős belső kritikus („Nem hihetek az érzéseimnek, valami biztosan nem stimmel.”)
- Magányosság párkapcsolatban – mert nehéz megnyílni valakinek, ha a „bizalmat” gyerekként veszélyforrásként tapasztaltuk meg
☀️ Szülőként mit tehetnél másként?
A kérdés nem az, szabad-e viccelődni a gyerekkel. A humor, a játék, a képzelet – ezek mind az egészséges érzelmi fejlődés részei és rendkívül fontos a jelenlétük. A kérdés mindig az: érti-e a gyermek is, hogy az, amit mondtál, csak vicc?
A gyerek nem hülye, csak még nem felnőtt, nem rendelkezik annyi tudással és tapasztalattal, mint a szülei. Nagyon fontos, hogy szülőként ne keverjük össze a humort a félelemkeltéssel.
Nézzünk, hogyan lehetett volna másként előadni cápatörténetet:
„Képzeld, ha cápák is lennének a folyóban – de szerencsére ők csak a tengerben élnek. Vicces lenne, ugye, egy cápa úszógumiban?”
(Nevetnek együtt, kitalálnak egy mesét, megnézik, melyik vízben élnek cápák. Tudás + biztonság.)
🔄 Felnőttként hogyan ismerheted fel, ha téged is „csak viccből ijesztgettek”?
A coaching során gyakran dolgozunk ezekkel a mondatokkal:
- „Ha nem vagy jó, jön a zsákos ember.”
- „Ha rossz leszel, akkor, nem foglak szeretni.”
- „Ha nem viselkedsz rendesen…” a mondat befejezését Rád bízom.
Ha most, felnőttként időnként nehezen bízol, túlkompenzálsz, vagy szorongsz attól, hogy mások mit gondolnak rólad – lehet, hogy ezek a gyerekkori „nevelési eszközök” mélyebb nyomot hagytak benned, mint hitted. És ezzel nem vagy egyedül.
Ha felnőttként visszatekintve magadra ismersz a „gyerekkori bizonytalanságokban”: nem késő átírni a történetedet. A coaching ebben segít: érzésekkel, múltbéli tapasztalatokkal, és azok újraértelmezésével dolgozunk – hogy ne a régi reflexek irányítsanak, hanem te magad.