Képzeld el, hogy van benned egy kis belső testőr – mindig résen van, mindig figyel, mindig készen áll, hogy megvédjen téged a fájdalomtól, a kudarctól, az elutasítástól. Ez a testőr: az énvédő mechanizmus. Az a részünk, ami már gyerekkorunk óta azon dolgozik, hogy valahogy túléljük az érzelmileg nehéz helyzeteket. És bár sokszor segít, néha épp ő nehezíti meg a dolgunkat.
🧠 De mi is pontosan az az énvédő mechanizmus?
Az énvédő mechanizmusok olyan automatikus pszichológiai reakciók, amelyek megpróbálnak megóvni minket a kellemetlen érzésektől – például szégyentől, fájdalomtól, félelemtől, kudarctól.
A gond csak az, hogy ezek a reakciók gyakran nem tudatosak, és sokszor már régóta futnak a háttérben, anélkül, hogy észrevennénk, mi is történik valójában.
👀 Néhány klasszikus énvédő mechanizmus – a teljesség igénye nélkül
🔄 Tagadás
„Nem, nem vagyok stresszes.”
Miközben napok óta nem alszol, és öt kávéval tartod magad ébren.
🙈 Elhárítás (elkerülés)
Tudod, hogy kéne beszélni valakivel egy fontos témáról, de inkább főzöl, takarítasz vagy Instagramot pörgetsz, „mert most nincs rá alkalom”.
😤 Projekció
Te vagy bizonytalan, de azt gondolod, a másik néz le téged. A saját érzésedet vetíted ki – „ő biztos utálja az ötletemet”, pedig lehet, hogy még csak nem is gondolt rád.
😅 Humorizálás
Ez is egy módszer: amikor egy komoly érzést inkább poénnal ütünk el. („Haha, igen, én már úgyis reménytelen vagyok a randizásban, lol.”)
😐 Érzelmi elfojtás
„Most nincs időm sírni.” „Túl sok dolgom van ahhoz, hogy érezzek bármit.”
Ezek tipikus jelei annak, amikor az érzelem kicsit veszélyesnek tűnik – így inkább „lehalkítjuk”.
💬 Akkor ezek rossz dolgok?
Egyáltalán nem!
Az énvédő mechanizmusok nem az ellenségeink. Ők a pszichénk „túlélési eszköztárához” tartoznak – és valamikor tényleg segítettek. Például gyerekként, amikor nem tudtuk még kezelni az elutasítást, a dühöt, a félelmet. A gond akkor van, ha felnőttként ezek az automatizmusok még mindig ugyanúgy működnek, mintha a régi, gyermeki világban élnénk – hiszen felnőttként sokkal több eszközünk van a problémákkal való megküzdésre.
Az énvédő mechanizmusok nem hibák, hanem stratégiák. A kulcs az, hogy te választhasd meg, hogyan reagálsz – és ne az automatikus program vezessen.
És ha úgy érzed, nem tudod egyedül kihúzni ezeket a „belső drótokat”, akkor egy coaching folyamatban lépésről lépésre végig tudjuk nézni együtt:
✅ mi történik benned
✅ mi van mögötte
✅ és milyen új, felnőtt, szeretetteli reakciók léteznek még.