Valaha hallottál már egy hangot a fejedben, amely azt mondta: „Nem vagy elég jó.”, „Ez így nem elfogadható!”, vagy „Mit fognak rólad gondolni?” Ezt a hangot hívhatjuk belső kritikusnak (a sématerápia megközelítése szerint), de a Tranzakcióanalízis (TA) nyelvén Túlkontrolláló Szülői énállapotnak is nevezzük. Noha az elnevezések más pszichológiai iskolákból származnak, a kettő szorosan összefügg, és segíthet jobban megértenünk, hogyan beszélünk – vagy inkább hogyan parancsolunk – magunkhoz belülről.
Mi az a belső kritikus?
A belső kritikus egy olyan belső hang, amely folyamatosan értékel, minősít és gyakran elutasít minket. A sématerápia szerint ez a hang egy gyermekkori tapasztalatokra épülő, belsővé tett védekező vagy kontrolláló mechanizmus, ami úgy védi a személyt a kudarctól, hogy visszatartja a „veszélyes” megnyilvánulásokat.
És mit mond a Tranzakcióanalízis?
A tranzakcióanalízis (TA), Eric Berne pszichiáter által kidolgozott pszichológiai modell, három fő énállapotra bontja le az emberi személyiséget: Szülő, Felnőtt és Gyermek. Ezek az énállapotok nem az életkorunkat jelölik, hanem azt, hogy adott helyzetben milyen belső „hangból” cselekszünk.
A Szülői én tovább oszlik Gondoskodó Szülőre és Túlkontrolláló, Kritikus Szülőre. Ez utóbbi az, amelyik gyakran parancsol, büntet, megítél, és amely leginkább megfelel a belső kritikus fogalmának.
Amikor a Túlkontrolláló,Kritikus Szülő túlsúlyba kerül, és nem kiegyensúlyozott a többi énállapottal (Felnőtt és Gyermek), akkor beszélünk túlkontrolláló állapotról.
Ez az állapot jellemzően így nyilvánul meg:
- Folyamatos szabályalkotás: „Ennek így kell lennie!”, „Ez elfogadhatatlan!”, „Mindig rendnek kell lennie!”
- Merevség: nincs helye a rugalmasságnak vagy spontaneitásnak.
- Kritikusság másokkal és önmagunkkal szemben: gyakori ítélkezés, maximalizmus, belső vagy külső bántás.
- Érzelmi elnyomás: a gyengeségek, hibák vagy érzések kimutatása „tilos”.
Honnan ered?
A túlkontrolláló énállapot gyakran olyan környezetből ered, ahol a gyermek erősen strukturált, szigorú nevelést kapott, és megtanulta: a szeretet vagy elismerés csak a „helyes viselkedés” árán érhető el. Az így kialakult belső hang aztán felnőttként is működik – gyakran észrevétlenül.
Miért problémás?
Első ránézésre a túlkontrolláló énállapot hatékonynak tűnhet: precíz, felelősségteljes emberek viselkedéséhez kötjük. A probléma akkor kezdődik, amikor ez az állapot elnyomja a Felnőtt (reálisan gondolkodó) és a Gyermek (érző, kreatív) részeket.
A túlkontrolláló énállapot:
- Gátolja a kreativitást és a spontaneitást.
- Növeli a stresszt, szorongást.
- Rombolja a kapcsolati intimitást.
- Elidegeníti a munkatársakat, barátokat.
- Hosszú távon kiégéshez vezethet.
Hogyan lehet egyensúlyt teremteni?
Az első lépés a tudatosítás: figyeljük meg, mikor és hogyan működik bennünk a túlkontrolláló Szülő. Tipikus belső mondatai például:
- „Ne hibázz!”
- „Ez nem elég jó.”
- „Mások mit fognak szólni?”
Ezután próbáljunk kapcsolódni a Felnőtt énállapothoz: nézzük meg racionálisan, valóban indokoltak-e ezek az elvárások. Kérdezzük meg magunktól:
- „Ez tényleg veszélyt jelent, vagy csak megszoktam félni tőle?”
- „Mi lenne, ha most megengedném magamnak a hibát?”
- „Tényleg rossz, ha nem minden tökéletes?”
A Gyermek énállapot újrafelfedezése is kulcsfontosságú: engedjünk meg magunknak örömöt, játékosságot, alkotást – anélkül, hogy mindig értékelnénk vagy ítélkeznénk felette.
Zárógondolat
A túlkontrolláló énállapot nem „rossz”, csupán egy túlhangsúlyozott belső mechanizmus, amely valaha (gyermekként) a túlélést szolgálta. De a felnőtt életben gyakran már több kárt okoz, mint hasznot. Ha megtanuljuk felismerni és átdolgozni ezt a működésmódot, közelebb kerülhetünk egy kiegyensúlyozottabb, hitelesebb önmagunkhoz.
🧠 Teszt: Mennyire aktív benned a túlkontrolláló Szülői énállapot?
Utasítás: Olvasd el az alábbi állításokat, és értékeld, hogy mennyire jellemzőek rád az elmúlt 1 hónap alapján.
Értékelési skála:
- 1 – Egyáltalán nem jellemző
- 2 – Inkább nem jellemző
- 3 – Részben jellemző
- 4 – Eléggé jellemző
- 5 – Teljesen jellemző
🔒 Szabálykövetés és merevség
- Úgy érzem, mindig mindent a „helyes módon” kell csinálnom.
- Nehezen viselem, ha valaki nem tartja be a szabályokat.
- A spontaneitás vagy a meglepetések inkább nyugtalanítanak, mint örömet okoznak.
- Szeretem, ha kontrollálni tudom a helyzeteket és az embereket körülöttem.
- Gyakran érzem úgy, hogy „csak így lehet jól csinálni”.
🧍♂️ Másokhoz való viszony
- Hajlamos vagyok mások viselkedését kritizálni (akár csak magamban is).
- Nehezen viselem, ha mások nem teljesítik az elvárásaimat.
- Úgy érzem, felelősséget kell vállalnom mások tetteiért is.
- Inkább én döntök más helyett, nehogy rosszul csinálja.
- Gyakran mondok vagy gondolok ilyesmit: „Az ő érdekében teszem.”
💬 Belső monológ és önkritika
- Magammal szemben is kemény vagyok, ha hibázom.
- Nehezen engedem meg magamnak a pihenést vagy a lazítást.
- Úgy érzem, ha nem vagyok hasznos, értéktelen vagyok.
- Bűntudatom van, ha „csak úgy” jól érzem magam.
- Gyakran érzem azt, hogy „nem vagyok elég jó”.
🧾 Értékelés
Számold össze a pontszámokat (minimum: 15, maximum: 75), majd olvasd el az értékelést.
- 15–30 pont – Alacsony aktivitás
A túlkontrolláló énállapot nincs jelentősen jelen az életedben. Valószínűleg rugalmasan kezeled a szabályokat, és helyet adsz más énállapotoknak is (Felnőtt, Gyermek). - 31–50 pont – Közepes aktivitás
A túlkontrolláló énállapot időnként átveheti az irányítást. Érdemes megfigyelned, mikor lép előtérbe, és milyen hatással van a kapcsolataidra, hangulatodra. - 51–75 pont – Magas aktivitás
A túlkontrolláló Szülő erősen dominál benned. Ez feszültséget, maximalizmust és kapcsolati problémákat is okozhat. Tudatossággal és önreflexióval elindulhatsz az egyensúly felé.