Anna egy harmincas éveiben járó, tehetséges marketinges. Lelkiismeretesen dolgozik, motivált, rengeteg új ötlete van, és szeretne fejlődni a karrierjében. Egy nagyon fontos prezentációra készül, amit napokon át tökéletesített. Lelkes és bizakodó: úgy érzi, ez az ötlet végre megmutathatja, mit tud.
A megbeszélés azonban nem úgy alakul, ahogy remélte. A főnöke – látszólag kevés figyelmet szentelve az előadásának – lesöpri azt az asztaltól. Kritikus, már-már lekezelő hangon kommentál, még mielőtt bárki más reagálhatna. A szoba elcsendesedik. Anna elpirul, szeme megtelik könnyel. Néhány másodperc múlva már sír.
Ő maga is meglepődik: „Miért sírok? Hiszen nem vagyok szomorú…”
Mi történik pontosan?
A tranzakcióanalízis szerint a fenti jelenséget, amikor valaki egy valódi érzelmet – például dühöt – egy másik, számára biztonságosabb módon él meg – például sírással, helyettesítő érzelemnek nevezzük. Anna gyermekkorában megtanulta, hogy nem élheti meg, nem fejezheti ki dühét, ezért a sírást választotta helyettesítő érzelemként, mert ezt a környezete Anna számára is elfogadható módon tolerálta.
Miért alakul ki?
A jelenség főként abból fakad, hogy gyermekkorban bizonyos érzések „tiltólistára” kerülnek a szülők vagy nevelők által közvetített szabályok miatt. Gyerekként mindenki érzékenyen figyeli, hogy miért kap elismerést és miért elutasítást. Így gyorsan megtanuljuk: ezt az érzést mutathatom, azt viszont nem. És, amit nem szabad érezni, azt egy másik, „engedélyezett” érzelemmel helyettesítjük. Ez a „tudás” beépül a személyiségünkbe és felnőttként is automatikusan működik – anélkül, hogy tudnánk róla.
Példák helyettesítő érzelmekre
Nézzünk néhány tipikus példát, amikor gyakran alkalmazhatunk helyettesítő érzelmeket.
| Helyzet | Valódi érzelem | Helyettesítő érzelem |
| Szakítás után | Szomorúság, gyász | Düh, leértékelés („nem is szerettem”) |
| Új munkahely, nagy kihívás | Félelem, szorongás | Cinizmus, flegmaság |
| Szülő aggódik a gyerekéért | Szeretet, törődés | Kontroll, túlsegítés |
| Munkahelyi határátlépés | Düh, frusztráció | Szorongás, testi tünetek |
| Veszteség, gyász | Fájdalom, bánat | Humor, irónia |
Miért probléma ez?
Bár rövid távon védelmet nyújtott, hosszú távon a helyettesítő érzelem elválaszt a valódi szükségleteinktől. Nemcsak másokkal, de önmagunkkal sem tudunk hiteles kapcsolatban lenni. Ez pedig könnyen vezethet:
- visszatérő szorongáshoz
- kapcsolati problémákhoz
- testi-lelki kimerültséghez
Hogyan lehet ezen változtatni?
Az érzéseink nem véletlenül vannak. Minden érzelem egy fontos jelzés – még akkor is, ha elsőre kényelmetlen vagy zavarba ejtő.
Anna példája sokunkkal rezonálhat. Ha valaha is érezted már úgy, hogy a könnyeid „helyett” inkább kiabálni lett volna kedved – vagy éppen fordítva –, érdemes megvizsgálni, milyen belső szabályok dolgoznak benned. Miután megfigyelted a reakcióidat, ismerd fel, amikor helyettesítő érzelmet élsz meg. Kerülj kapcsolatba az elnyomott, valódi érzéseiddel és add meg magadnak az engedélyt, hogy ezeket az érzelmeket szabadon megélhesd. Persze leírva mindez nagyon egyszerűen hangzik, de valójában nem könnyű feladat évtizedek óta használt mintákat átírni. Fontos tehát, hogy adj magadnak időt, és ha úgy érzed, nem boldogulsz, kérd szakember segítségét!
Ha megértjük, melyik érzés mögött mi bújik meg valójában, akkor nemcsak önmagunkhoz kerülünk közelebb, hanem másokhoz is. És ez az igazi érzelmi szabadság kezdete.